Egy napon a tekn�sb�ka �pp az �ton s�t�lgatott, amikor a ny�l ugrott el�.
   - J� napot, tekn�c koma. L�tom, ma is alig vonszolod magad. Mi�rt vagy ilyen lass�?- g�nyol�dott vele a ny�l.
   - Lehet, hogy lassan j�rok, de ami a kitart�somat illeti, nincs hozz�m m�rhet� senki a vil�gon – v�laszolta a tekn�sb�ka. -Gyere, tegy�nk pr�b�t! Fuss velem versenyt, fel a domb tetej�re- ind�tv�nyozta.

   A ny�l j�t nevetett az �tleten.

   -Ha-ha-ha! H�t ez j�! M�g es�lyed sincs arra, hogy nyerj, tudod-e?

   A ny�l nyomban �sszecs�d�tette a bar�tait. Gondolta, most azt�n megmutatja tekn�sb�k�nak meg a t�bbieknek, hogy mit tud �, �s egy j�t mulatnak is ezen a versenyen.

    -Mindenki j�l figyeljen! N�zz�k, ki a gyorsabb: a neh�zkesen mozg� tekn�c vagy �n?

   - Elk�sz�lni! Vigy�zz! Rajt! – ki�ltotta a r�ka, aki a versenyb�r� szerep�t v�llalta mag�ra. A tekn�sb�ka �s a ny�l egyszerre indultak. A ny�l vid�man, sz�kd�cselve futott el a k�v�ncsiskod�k mellett, �s hamarosan m�r a domb fel�n�l j�rt.

   Vajon meddig jutott el a tekn�sb�ka? – t�n�d�tt a ny�l, majd meg�llt �s h�tran�zett. A ten�sb�ka j� messzire lemaradva t�le, m�g a v�lgyben cammogott.

   A n�z�k�z�ns�g j�l sz�rakozott a tekn�sb�k�n.

   - Tekn�s uram! Nem te vagy v�letlen�l a vil�gon a leglass�bb �llat?

   A g�nyol�d�sok ellen�re a tekn�s kitart�an folytatta a f�raszt� utat a dombnak fel.

   A ny�l megunta, hogy a tekn�s j�r�s�t lesse.

   �gy l�tom, m�g mindig lenn j�r a v�lgyben. Azt hiszem, nyugodtan lepihenhetek egy kicsit – gondolta mag�ban. Ezzel f�l�ton leheveredett, �s azon nyomban m�ly �lomba mer�lt.
   Am�g a ny�l az igazak �lm�t aludta, a tekn�sb�ka lassan, de kitart�an haladt tov�bb a c�l fel�.

   - Lehet, hogy lassan j�rok, de kitart�sban senki sem veheti fel velem a versenyt – mondta mag�nak. Amikor az �t fel�hez �rt, hangos horkol�sra lett figyelmes.

   - Oh, h�t itt fekszik ny�l �r, �s m�lyen alszik.
   A tekn�sb�ka most minden erej�t �sszeszedve kapaszkodott felfel�. Maga m�g�tt hagyta a nyulat, aki m�g mindig aludt.

   A j� kis szuny�k�l�s ut�n a ny�l fel�bredt.

   - Vajon meddig jutott a tekn�c? – k�rdezte mag�t�l, �s visszan�zett az �ton, le a v�lgybe, de a tekn�sb�k�t m�r sehol se l�tta.

  - Ez nem lehet igaz! – ki�ltotta fel meglepet�s�ben.

  Fenn a domb tetej�n ott �llt a tekn�sb�ka, �s teli torokb�l, boldogan kiab�lta, hogy � lett a gy�ztes. Meg�rdemelten �nnepelte mag�t.

Tanuls�g: A kitart� el�bb-ut�bb c�lba �r!